Olajfestmények : Gádor Emil festményei

Képtárak:  Adilov Alim festményei Adilov Kabul festményei Bara Mária festményei Bán Tibor festményei Bánfalvy Ákos festményei Benda Zoltán festményei Bóna Jenő festményei Bubelényi László festményei Budai László festményei Buday Mihály festményei Csikós András festményei Czinege Zsolt festményei Dusza Tibor festményei Erdélyi Tibor festményei Fürst József festményei Gádor Emil festményei Göcsey József festményei Hornyik Zoltán festményei Illényi Tamara festményei Jakubik István festményei Kocsis Lénárd festményei Kolozsvári Grandpierre Miklós festményei Korbely István festményei Kovács József festményei Kovács Sándor festményei Kovrig Miklós festményei Lantos György festményei Ludvig Zoltán festményei Markó Erzsébet festményei Németh Ferenc festményei Palatin Ede festményei Papp Gábor festményei Pósa Ede festményei Reinhardt István festményei Sipos István festményei Szarka Hajnalka festményei Szász Endre festményei Szert Károly festményei Széchenyi István festményei Tarasz Tabaka festményei Tóth Rozália festményei Török Géza festményei Varga Iván festményei Varga Szidónia festményei V. Tóth Gábor festményei Váczi Alexandra festményei Verebélyi Tibor festményei Walter Gábor festményei Zoltai Attila festményei Zombori László festményei

Gádor Emil Pécsen született 1911. november 3-án. Művészeti tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol Glatz Oszkár, Rudnay Gyula és Varga Nándor Lajos tanítványa volt. Már főiskolás korában részt vett a Szinyei Társaságnak a Nemzeti

Szalonban rendezett "Fiatalok" tárlatán. Ezt követően több kelet- és nyugat-európai országban járt tanulmányúton, de megfordult Egyiptomban, Kubában és a Szovjetunióban is. 1947-1958 között rajztanárként dolgozott Budapesten, majd 1958-1960-ban a Műcsarnok osztályvezetője volt.

Realisztikus felfogású városképeinek és csendéleteinek a szerkesztés konstruktivitása, illetve a színezés dekorativitása adott egyéni karaktert. Freskófestészettel is foglalkozott, több hazai templom (Nógrádbercel, Pölöskefő, Nagyharsány stb.) oltárképének kivitelezője.

Saját művészetéről egy, a 75. születésnapja alkalmából készült interjúban ekként vallottː

„Nem akartam soha a világot megváltani: ősi gyökerekben kapaszkodom, szeretem az életet, az engem körülfogó valóságot, a tájat s a tájban munkálkodó embert. Én ezeknek az embereknek dolgozom. Nem kaptam kitüntetéseket, nem vagyok újító és jelentős festő. De úgy érzem szeretnek – s nekem ez elég…”

Festői fejlődésében, s művészi érlelődésében különböző korszakok határolódnak el. Korábban főleg világos, derűs színvilágú posztnagybányai felfogású alkotásai tették ismertté. Puha kontúr nélküli formák, lírai hangulatú, táj- és emberábrázolások jellemezték. Később a konstrukció, a szerkezet hangsúlyozása, az összefoglaltabb ábrázolás problémái foglalkoztatták egyre elmélyültebben. Állandó kedvelt témája a városkép volt. Jól megkomponált, karakterisztikus arcképei biztos rajztudásról és kellemes színmegoldásairól vallanak.

1943-tól 1997-ig csaknem 40 kisebb-nagyobb egyéni kiállítása volt itthon és külföldön (Hollandia, Svájc, Németország).

1998-ban Budapesten hunyt el.

Díjak

1934: a Szinyei Társaság kitüntető oklevele; 1959: Alba Regia-díj; 1960, 1975, 1980: kiállítási és pályázati elismerések; 1965: Janus Pannonius-érem; 1982: Szocialista Kultúráért.

Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!