Fajka János Nagykőrösön született 1935. június 15-én. Nős, két felnőtt gyermeke, és két unokája van. 1956-ban érettségizett a nagykőrösi Arany János Gimnáziumban. 1962-ben szerzett diplomát a Magyar Iparművészeti Főiskolán. 1976 óta szellemi szabadfoglalkozású, 1995-től nyugdíjas. 1962 és 1976 között a Magyar Selyemipari Vállalatnál önálló gyártmánytervező. Pályafutása kezdetén az üzemi munka mellett foglalkozott olajkép, gobelin, és - színház részére - látványkép készítésével, de linómetszetekkel és rézkarcokkal is. 1969-ben a különböző technikákban sokoldalúan jártas Fajka János már a Zománcáru Gyárban folytatta kísérleteit, és megjelentek az első zománcképei. Állandó kísérletezései új és különleges – akkor még sehol sem látható – színes rézkarcok készítéséhez vezetettek. Több hazai és külföldi kiállításon szerepelt velük sikerrel, díjakat is nyert. Üzemi munkáját szintén elismerésben részesítették, többször az év legszebb terméke és más díjjakkal jutalmazták. Egyre több kiállításon vett részt, alkotásait megismerte és kereste a közönség, elismerte a szakma, bel- és külföldön egyaránt. Részt vett és díjat is nyert az 1970. évi SZOT pályázaton, kiállított az Új Művek 1971, a Művészek az üzemben, az Országos Képzőművészeti Kiállítás 84, a XI. Magyar Képzőművészeti Kiállítás, és 40 Alkotó Év tárlatokon. Kiállított a Szövetség Iparművész-, majd a Képzőművészeti Szakosztálya által rendezett közös kiállításokon az Iparművészeti Múzeumban, a Műcsarnok és más kiállító termekben. Művei jelen voltak az Öltözködés 72, a Népművészet szellemében, az V. Országos Iparművészeti Kiállítás, a Stúdió 68 kiállításokon. Szerepeltek munkái külföldön, Amszterdamban, Moszkvában, Prágában, Varsóban, Svájcban (Bir, Brugg, Würenlos), Németországban (Frankfurt, Bonn, Göttingen), és Cipruson, valamint más európai és észak-amerikai államokban a Kultúrkapcsolatok Intézetének, illetve a Fiatal Művészek és mások szervezésében. Fontos állomásai művészi pályájának a Zománc Kiállítás a Vigadóban 1984 és 1998-ban, a Kecskeméti Közös Kiállítás 1998, és a Tűzzománc művészek Magyar Társasága közös kiállításain 1997-től négy alkalommal. Szűkebb „szakmáját” tekintve fontos volt részvétele az I. Országos Zománcművészeti Biennálén, a II. Ötvös és Fémműves Quadriennálén. 1978-tól rendszeresen részt vett a nemzetközi zománc biennálékon (Limoges, Coburg, Langenfeld). Művei 1996-ban a távol-keleten, Japánban a tokiói és a hirosimai biennálén is sikert arattak. 2000-ben szerepelt a csehországi Fridek-Mistekben rendezett tűzzománc triennálén. Több művész csoport, társaság, egyesület tagjaként, illetve meghívott művészként 18 esetben szerepelt a Kispesti Művészek kiállításain. Legalább húsz alkalommal, állított ki XX. kerületi művészek meghívására, s velük együtt szintén részt vett külföldi kiállításokon. Húsz közös kiállítása volt a Nagykőrösi művészekkel, három alkalommal a VIZUALART alkotóközösséggel szerepelt. Rendszeresen kiállít a MOTIVART alkotóközösséggel, amelynek tagja is. A Független Magyar Szalon rendezésében három alkalommal, a ”Mezőgazdaság a képzőművészetben” szervezésében szintén több alkalommal mutatta be művészetét. Fontosabb önálló kiállításai 1969. Budapesti Műszaki Egyetem Nagykőrös, Arany János Filmszínház 1970. Budapest, Fiatal Művészek Klubja 1973. Budapest, József Attila Művelődési Központ 1975. Budapest, Mikroszkóp Színpad Nagykőrös, Arany János Múzeum 1979. Szombathely, AFIT 1980. Eger, Volán 1981. Tiszafüred, Kiss Pál Múzeum Nagykőrös, Arany János Múzeum Jászapáti, Vágó Pál Emlékház Budapest, Nagy Balogh János Kiállítóterem 1982. Szeged, Gulácsy Lajos Terem Budapest, Gyümölcs és Dísznövény-termesztési Kutató Budapest, SZÖVOSZ Vezetőképző Intézet Budapest, Csepel Művek Nagytétényi Gyára Szob, Börzsöny Múzeum Békés, Jantyik Mátyás Múzeum Orgovány, Szamuely Tibor Művelődési Ház 1984. Pécs, Lakáskultúra Bemutatóterem 1985. Nagykáta, Művelődési Ház 1986. Budapest, Mednyánszky Terem 1987. Szeged, Gulácsy Lajos Terem Szob, Börzsöny Múzeum Nagykőrös, Arany János Művelődési Központ 1988. Frankfurt Budapest, Pesterzsébeti Múzeum Tápiószele, Blaskovich Múzeum 1989. Cegléd, Művelődési Központ Miskolc, Szőnyi István Terem Budapest, Csók István Galéria Szokolya 1990. Nyársapáti Miskolc, Mimi Galéria 1991. Budapest, Csók István Galéria Budapest, Csepel Galéria 1993. Abádszalók, Iskola Galéria 1995. Várpalota, Művelődési Ház 1998. 2000. Szob, Börzsöny Múzeum Abádszalók, Iskola Galéria 2000. Fridek-Mistek Beskyd M.3. Nemzetközi Zománcművészeti Triennállé 2001. I. Nemzetközi Budafoki Tűzzománcművészeti Triennállé 2005 Budapest, Kispesti Vigadó Galéria Munkáit őrzik magángyűjtemények, több múzeum, művelődési ház, polgármesteri hivatal (külföldön is) és házasságkötő terem. A tűzzománc művészek Magyar Társaságának alapító tagja, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja.

Fehér Kornélia így vall magáról:

Szabadkán, a Vajdaságban születtem 1960-ban.
A képzőművészet mindig életem részét képezte, de 2005-ben döntöttem úgy, hogy kizárólag ezzel szeretnék foglalkozni.
A zománcozást édesanyámtól, Fehér Margit zománcművésztől tanultam és a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely tagjaként fejlesztettem tovább, ahol rendszeres résztvevője lettem ennek a rangos nemzetközi szimpóziumnak. Ihletet a közép-európai irodalom finom humora, a természet és benne az ember sokszínűsége ad. Vallom, hogy a zománctechnikát nem lehet teljesen elsajátítani, hisz nap, mint nap okoz meglepetéseket azok számára is, akik már évtizedek óta neki szentelik életüket és tehetségüket. De épp ez jelenti a kihívást: rájönni a titkokra és örülni azoknak a különös felületeknek, amelyet a fém, a zománc és a tűz közösen hoz létre.
A kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely nyári szimpóziuma mellett a Szlovákiában, Naszvadon megrendezett „Tűzvirág-Fesztivál” nemzetközi seregszemlén és szabadiskolán is rendszeresen részt veszek., ahol 2012-ben elnyertem a szabadiskola bronz fokozatát . Tagja vagyok az Artistik-Move-Europe francia-magyar képzőművészeti csoportnak, melynek felkérésére két franciaországi kiállításon is megmutathattam alkotásaimat.
Az alkotótáborokat követő közös kiállítások, valamint a már említett franciaországi tárlat mellett önállóan állíthattam ki Szlovákiában-Izsa, Komárom, Ógyalla (Hurbanovo), Szerbiában – Szabadka (Subotica), Bácstopolya (Backa Topola), valamint hazánkban Vonyarcvashegyen, Szombathelyen és Győrött több ízben is.

Fehér Margit 1937-ben a Vajdaságban, Horgoson született. A belgrádi Iparművészeti Akadémián tanult 1955 és 1957 között díszlet és jelmeztervező szakon. 1965 és 1980 között divattervezőként dolgozott egy konfekciógyárban. 1980-tól szabad művészként akvarellel és grafikával foglalkozott. 1960–1990-ig Szabadkán, 1992 óta Kecskeméten él, ahol a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely ösztöndíjasaként ismerkedett meg a zománcozással. Rendszeres résztvevője a Q-csoport és a vajdasági képzőművészek csoportos tárlatainak.

Díjai: 

1998-ban a Magyar Alkotóművészek Egyesületének Díja, 

2000 és 2002 a Békés Művészetért Alapítvány díja, 

2004-ben Kecskemét város különdíja.

Művek közgyűjteményekben: 

A Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely gyűjteménye, a Kecskeméti Képtár, Gyergyószárhegyi Alkotótábor gyűjteménye, több magángyűjtemény Magyarországon, a Vajdaságban és Ausztriában.

Fontosabb önálló kiállításai: 

Szabadka, Salzburg, Linz, Baja, Kecskemét, Hőgyész, Esztergom, Szombathely, Koppenhága, Győr, Budapest. 

Munkái magántulajdonban Európán kívül Kanadában, az Egyesült Államokban és Japánban is megtalálhatók.

Kovács Sándor festőművész 1960-ban született a Vajdaságban. A 90-es évek elejéig aktív sportoló volt. 1991-ben kezdett el festészettel foglalkozni, autodidakta módon sajátítva el a különböző technikákat. Eleinte főként pasztellal dolgozott. Első önálló kiállítása Szabadkán volt. 1992-ben tagja lett a Vajdaságban elismert Q Képzőművészeti Csoportnak, akikkel számos közös kiállításon és képzőművészeti táborban vett részt. Kiállításai voltak Belgrádban, Palicson, Szabadkán, Kecskeméten, Zalaegerszegen, Hőgyészen, Szegeden és Budapesten. Részt vett a Q Csoport által szervezett kishomoki, moravicai, és hajdukovói, valamint Magyarországon a zalaegerszegi, pincehelyi és a hejcei nemzetközi táborokban. 1996-ban költözött át Magyarországra, azóta is itt él és dolgozik. Az elmúlt tíz év alatt a Pasztellon túl leginkább az akvarell és az olajtechnika iránti érdeklődése került előtérbe. Miniatűr akvarell képeit szinte az egész országban ismerik a galériatulajdonosok. A technikák változatosak, éppúgy, mint kedvenc témája: a természet. Vallja, hogy az emberekben már többször csalódott, de a természetben még soha. Ez a feltétlen bizalom sugárzik is Kovács Sándor alkotásairól.

Németh Klára Zalaegerszegen született 1956-ban. Pécsett a Művészeti Szakközépiskolában érettségizett, majd rajzszakos tanári diplomát szerzett. Tűzzománccal 1981 óta foglalkozik, figurális munkáinak legfőbb szereplője a bohócruhába bújtatott ember, néha emberpár. Az érdeklődő közönség szeretete is leginkább ezeket a képeket övezi. Valószínűleg ezek sugallják a legközvetlenebb, legegyértelműbb tartalmakat - arról a XX. századi magánosságról, búról, mélabúról, melyet groteszkum is csipkéz. Való igaz - sok motívumkutató és szimbólumtudós megállapította: a clown a modern művész önarcképe. S általában tán a modern emberé is. Önálló és csoportos kiállításokon szerepelt Zalaegerszegen, Nagykanizsán, Keszthelyen. Akvarelljeit több alkalommal bemutatták az egri Akvarell Biennálén, Udinében (Olaszország) és Gmündben (Ausztria).

Radnai Zoltán 1960-ban született Budapesten. Tanulmányait Kecskeméten végezte. Művészeti ismereteit szabadiskolán, művésztelepeken szerezte. 1978 óta foglalkozik tűzzománccal. E műfaj technikai ismereteit a Kecskeméti Zománcgyár laboratóriumi környezetében sajátította el. 1989 óta saját műtermében dolgozik. Munkái megtalálhatók az ország Képcsarnok galériáiban, magángyűjteményekben. 1979 óta kiállító csoportos és önálló tárlatokon. Tagja a Képző- és Iparművészek Egyesületének és a Szabad Képző- és Iparművészek Országos Szövetségének. Országos tárlatokon többször részesült díjazásban.