Kolozsvári Grandpierre Miklós 1950-ben született Budapesten, 24 évesen tagja a Fiatal Művészek Stúdiójának és a Rézkarcoló Művészek Alkotóközösségének, ahol olyan neves művészek támogatták pályafutásának elején, mint Hincz Gyula, Barcsay Jenő, Kass János, Würtz Ádám és Szász Endre. Közel 160 szépművészeti könyvet illusztrált, emellett kiteljesedett festészete és szobrászművészete is. Művészeti anatómiát adott elő Meiderichben és rendszeresen tanított az ausztriai Neumark alkotótelepen. 1980 óta állít ki külföldön, először az európai, később a tengerentúli közönség ismeri meg a klasszikus képzőművészetből, a reneszánsz szépségéből táplálkozó, a szürreális álmok felé hajló művészetét. Kiemelkedő sikerrel mutatkozott be Stockholmban, Frankfurtban, Koblenzben, Barcelonában, Brüsszelben, Sondenborgban, Bécsben, Kaiserslautenben, Meiderichben, Duisburg-ban, Hinterbrühlben, Düsseldorfban, Freudenstadtban, Feldbachban, Kloster-neuburgban, Washingtonban, New Yorkban és Baltimore-ban. Számtalan jelentős művészeti díjjal jutalmazták és ismerték ele különleges tehetségét. Megkapta 1992-ben Washingtonban Georgetown Gallery University Grand Prize díjat, 1993-ban New Yorkban Madison Prize díjat, 1995-ben Baltimore-ban Surrealism in Europe Golden Prize elismerést.

Gulyás László 1960-ban született Budapesten. A Képző-és Iparművészeti Szakközépiskolát reklámgrafika tagozaton végezte majd 1983-87-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. A festő édesapa útnak indító hatásán túl elsősorban Rembrandt festészetének egyetemes hatása alatt érleli ki személyes képi világát, sajátítja el a régi nagy mesterek festési technikáját. Éppen ez különíti el legtöbb kortársától. Őt nem a festészet felszámolása, agóniájának dokumentálása, hanem a nagy hagyomány továbbélése érdekli. Különösen a családjáról készült élettel és harmóniával készült képei mutatják kibontakozó tehetsége legfőbb értékeit. A magyar kultúrát mindig is hitelesítette a szakmai felkészültség és tisztesség, a hagyományok tisztelete és az elmélyültség. Gulyás Lászlóra mindez jellemző. Harsány világunkban nemcsak festői előadásmódja lehet bíztató, de tematikájának mélységes humánuma és az a szeretetteljes közeg, amit megjelenít képein. A gyermeki lékek tisztaságát, egy szépen megráncosodott arc gondolatiságát gyakran jeleníti meg. Különös felkészültséggel alkalmazza a fény-árnyékhatásokat, amelynek során bravúrokra képes. Emellett festői szépséget jelent a hideg-meleg színek tudatos ellenpontja, mely a térhatás megjelenítését szolgálja. Harmonikus színei mellett feltűnik kivételes vonalkultúrája, melyben kitapintható képzettsége. Kiemelkedően fontos munkái: Ravasz László püspök egészalakos portréja (250 x 150 cm) a Budapesti Református Kollégium dísztermében, az érdi Barokk Templom oltárképe (250 x 150 cm), Erzsébet királyné és Kossuth Lajos portréi (220 x 150 cm) Pesterzsébeti Városházán, Deák Ferenc, Vörösmarty Mihály, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László portréi (100 x 80 cm) és még sok kisebb portré közgyűjteményekben. Díjak: 1983 Kalocsa grafikai pályázat I. díj 1985 Budapest, plakátpályázat II. díj 1998 Budapest, Galéria 13. festészeti különdíj 2000 Budapest, Gaál Imre Galéria festészeti díj” 2004 Budapest Gaál Imre Közönség díj 2004 Budapest Csili önarckép bienálé

Gaal Domokos grafikusművész 1940. május 15-én született Budapesten. Pap Gyula és Ék Sándor tanítványaként végezte el a Képzőművészeti Főiskolát 1964-ben. 1971-ben rendezte meg első önálló kiállítását Budapesten, 1979-ben Kecskeméten, majd 1981-ben Szolnokon mutatta be gyűjteményét. Tanulmányúton járt Olaszországban, Svájcban, Németországban és Franciaországban. Részt vett csoportos kiállításokon az Ernst Múzeumban, a Műcsarnokban, Szombathelyen. Munkásságának fő területe a grafika, ezen belül a rézkarc. 25 rézkarcból álló sorozatot készített múlt századi Budapest nevezetességeiről, azonban a város XX. századi képeit is megmintázta. Ezek kívül számtalan könyvillusztrációt készített. 2009-ben hunyt el. Egyéni kiállítások: 1971  Fényes Adolf Terem, Budapest 1981  Aba Novák Terem, Szolnok 1992  Dömös. Válogatott csoportos kiállítások: 1964  Stúdió \'64, Ernst Múzeum, Budapest 1968  11. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1969  XI. ker. Képzőművészek kiállítása 1973  Budapest Centenáriumi Kiállítás, Budapest  Szombathely 1979  Salgótarjáni Tavaszi Tárlat.

Szász Endre festő, grafikus (Csíkszereda [Miercurea-Ciuc, RO],, 1926. január 7.–Mosdós, 2003. augusztus 18.) 1946: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Szőnyi István. 1965: Munkácsy-díj; 1992: Magyar Köztársasági Érdemérem tisztikeresztje; Lipcsei Aranyérem. Már gyermekkorától kezdve természet után rajzolt. Marosvásárhelyen érettségizett. Itt került kapcsolatba Erdély akkori szellemi vezetőivel, Kós Károllyal, Szolnay Sándorral és Nagy Imrével, akik felismerték tehetségét és segítették fejlődését. Tanára itt az akvarellista Bordy András volt, aki ~ első kiállítását szervezte. 1946-ban került Budapestre. 1950-ben a Dekorációs Nemzeti Vállalatnál dolgozott, koholt vádak alapján eredetileg tíz év börtönre ítélték fegyverrejtegetésért, ebből egyet töltött le. Szabadulása után, 1951-ben megalakította a József körúti Alkotóközösséget, ahová volt kollegái tartoztak. Propaganda- és reklámanyagokat készítettek. 1952-ben ~ megvált a közösségtől. 1951 és 1960 között mintegy 600 könyvet illusztrált. Első munkája Csehov novelláskötetének illusztrációja volt, ekkor alakította ki stílusteremtő vonalrajzait, melyekkel számos díjat nyert külföldön. A hazai könyvillusztrálásban azóta is főként ez a stílus a meghatározó. Könyvillusztrációiban felhasználta a rézkarc technikáját is. Az 50-es évek második felétől készítette sajátos, puha felületeket létrehozó, hidegtű technikával készült rézkarcait. A legsikeresebb az Omar Khajjám Rubáiját lett, amely 1964-ben a British Museum pályázatán bekerült a XX. század harminc legszebb könyve közé. Már ezekben az években is folyamatosan festett grafikai munkássága mellett. 1960 és 1970 között főleg festészettel foglalkozott, legismertebb művei ekkor készültek. Próbálkozott filmművészettel is. Mintegy három évig dolgozott a filmgyárban, és ő volt az Egri csillagok látványtervezője. 1970-től Torontóban és Los Angelesben élt. Hazatérése után részt vett a Hollóházi Porcelángyár Stúdiójának megalapításában. Előbb Sopronba, majd Várdára költözött, ahol jelenleg is él. Ékszerrel, divattal, bútortervezéssel és porcelánfestéssel is kísérletezik. ~ egyénisége, festészeti és grafikai munkássága különös része a magyar képzőművészetnek és a művészeti életnek. Képei kivétel nélkül figuratívak, mégis olyan új, gazdag tartalmakat hordoznak, olyan formai, technikai és művészeti megoldásokat vonultatnak fel, amelyek messze a narratív ábrázolás fölé emelik őket. Alakjai sajátosak, egyéniek, sokan próbálják utánozni, ill. ennek alapján hamisítani. Művei három fő kategóriába sorolhatók, úgymint a fekete-fehér, vonalas rajzok, melyek legtöbbször illusztrációk; a szintén vonalas, de már egyszerűbb, geometrikushoz közelítő formavilágú alkotások, melyek fekete-fehérek, néha arannyal kiegészítve, ezek gyakran kerámia vagy porcelánképek, és végül a festmények, ill. hidegtűs eljárással készített rézkarcok. Az első kategóriába tartozó munkák lendületes, gyakran bővérű illusztrációk vagy önálló rajzok, amelyek a Barcsay-féle anatómiára épülnek, de sajátos ~ stílusban. A második kategória alkotásai talán a legelterjedtebbek, s így a legismertebbek. Számos fali kerámia, ill. porcelántárgy díszítésénél alkalmazta ezt a megoldást a művész. A műfaji követelményeknek megfelelően ezek kevésbé részletezők, túlnyomórészt nagy, tiszta formákból állnak. Így messziről is jól látható a teljes kompozíció és annak minden mozzanata, illetve nem vész el a funkcionális célokat szolgáló tárgyak aprólékos díszítésében. A festmények és hidegtűs rézkarcok adják ~ művészetének gerincét, ezekből táplálkoznak és nőnek ki az alkalmazott grafikai és egyéb technikai megoldással készült alkotások. Ezek a kompozíciók a szimbolizmus és a szürreál határán mozognak, de valójában egyik kategóriába sem sorolhatók be. Rejtélyes, sejtelmes nőalakok, a világ bölcsességét hordozó aggastyánok vagy fura szerzetek, lidércek, szellemek a képek szereplői. Legtöbbször egyetlen erőteljes alak köré szerveződik a kompozíció egésze. Áthatolhatatlan erdők, vénséges vén fák, az éjszaka baljós csendjébe burkolt városok vagy a képzelet szülte tájak veszik körül őket, de az alakok uralják az őket körülvevő vidéket, s mivel szinte mindig szemben állnak a nézővel, így a kívülállót is. Nem véletlen, hogy ezek a képek is rendkívüli sikert arattak világszerte. Mára ~ képeinek egész gyűjtőköre alakult ki. Mesterei: Szőnyi István. Egyéni kiállítások 1964  Dürer Terem, Budapest  Szeged 1965  Bulgária 1969  Derkovits Terem (TV Galéria), Budapest  Szófia, Krakkó, Pécs, Szeged, Párizs, Berlin, Helsinki, Mexikóváros, Osló, Bécs, Ammán, Johannesburg, Tokió, Toronto, Montreál, Ottawa, Vancouver, New York, Los Angeles, San Francisco, New Orleans. Irodalom Koltay G.-Riskó G.: ~ (Budapest, 1983) Menyhárt L.: ~ (Budapest, 1983). Filmek Sorcerer 1971, kanadai Take Thirty 1971, kanadai V.I.P. 1976, német Sixty Minutes 1984, amerikai ~ 1983, 1989, magyar; Szász Bandi 1984, magyar.